A várkastély alaprajzát Méri István 1954-1957 között folytatott régészeti feltárásaiból ismerjük. Az ásatások során megállapítást nyert, hogy a várkastélyt egy kis homokdombra emelték. Az épület ötszög felé hajló négyzet alakú volt, főhomlokzata D-felé nézett, az ennek a közepén elhelyezkedő kaputorony kiugró része már a dombot környező mocsárba nyúlott. Ugyanígy azok az egymástól kb. 2,5 méterre lévő és a falalapozás síkjából 1,8-2,2 méterre kiugró támpillérek, melyek az alapozást erősítették. Több helyen az alapozás szegélye mellé sűrűn cölöpöket vertek le, kiszorították a vizet, kiszedték a tőzeget és a cölöpök közé alapoztak. Különösen az erősen kiugró kaputorony alapozását készítették el gondosan. A falalapozásokat faragatlan mészkő lapokból és darabokból készítették, melyeket erős habarcs fogott össze. Téglaalapozások csak az épület belső részeiben fordultak elő.

 

A déli homlokzat legjellegzetesebb része a hatalmas kaputorony volt, amelyet helyenként 4 méter szélesen alapoztak. A déli szárnyon a kaputoronytól keletre és nyugatra csak egy-egy nagyobb helyiség van. Az északi rész az osztófalak alapján 7 helyiségből állt. A szárny középső helyisége az írásos forrásokból ismert várkápolnával azonosítható, mivel itt sírokat találtak. A nyugati és a keleti szárny osztófalakkal egyaránt 3-3 nagyjából egyforma részre volt tagolva.